Időzsaru
Timecop, amerikai akciófilm, 94 perc, 1994
Sajnos már csak halovány emlékeim vannak róla, hogy 1994 tájékán milyen tényező hatására kölcsönöztem ki ezt a filmet a sarki videótékából. Mivel a szintetikus tudatmódosító szerek akkoriban szóba sem jöhettek, valószínűleg – bármily szomorú dolog is ezzel szembesülni – bőven elegendő vonzerőnek bizonyult, hogy Van Damme egy pisztolyt markolászott a borítón.

Azért a mű védelmére szolgáljon, hogy a belga mimikamester ezúttal minden tőle telhetőt megtett, hogy szakítson eddigi filmjei borítékolható kliséivel: jóllehet, mindez kimerül a Bayer-München középpályás-frizura viseletében, de ennek dacára is értékeljük az igyekezetet. Mindemellett nem elhanyagolható az a tény sem, hogy az egyik jelenetben hősünk az egyetemes filmtörténet legröhejesebb spárgázását demonstrálja egy szál fehér alsónadrágban. 

A történetet egyébiránt mintha csak egy kistérségi Philip K. Dick dobta volna össze két Péter-Pál vermut között: 2004-ben az időutazás valósággá vált, és vele együtt felbukkant a bűnözés egy új fajtája. A technika segítségével egyszerre meg lehet változtatni a történelmet, ellenőrizni lehet a pénzpiacot, sőt egész nemzeteket lehet romlásba dönteni. Így hát létrehozzák a Téridő Ellenőrzési Központot, melynek feladata, hogy betartasson egy egyszerű szabályt: senki nem mehet vissza a múltba. Ám valaki megszegi ezt a szabályt, és Max Walker, az Időzsaru ádáz vadászatba kezd. 

kirsch
2009.07.20