Pandorum
Pandorum, 2009 Színes, feliratos amerikai–német sci-fi, 108 perc
Film Cafe, augusztus 29. 04:00
Egy asztronauta többéves mesterséges altatásból ébredve magához tér egy teljesen kihaltnak tűnő űrhajó, az Elysium fedélzetén. Ő Bower tizedes, de ezt a tényt ő maga is csak ruházata feliratából tudja, mivel nem emlékszik semmire.

Hamarosan magához tér Payton hadnagy is, így már ketten nem tudják, kik ők és mi is a feladatuk. Annyi biztos, hogy az űrhajó vezérlésével nem stimmel minden, és az áramellátás is akadozik. Életnek a gépen – egyelőre – semmi nyoma, viszont több irányból is nyugtalanító hangok hallatszanak. Bower tehát elindul, hogy újraindítsa a generátort, útközben pedig egyrészt elkezd tisztulni a kép a múltat illetően, másrészt egyre több információra tesz szert arra vonatkozóan is, hogy mégis mi a fene történik. Felfedezőútja során ugyanis nemcsak két társsal találkozik, akikkel együtt folytatja kalandját, hanem gyors mozgású szörnyetegekkel is, akik az űrhajó még életben lévő emberi utasaira vadásznak. Közben pedig a vezérlőteremben is zajlik az élet. Payton rádión tartja a kapcsolatot Bowerrel, de csakhamar ő is társaságot kap, akinek segítségével szintén tisztáz egy s mást.

Az olyan űrhorrorok, mint például a Halálhajó vagy a szintén egy zárt helyen játszódó szörnymozi, A kaptár mellett a Pandorum (ami egyébként egy speciális űrhajósbetegségre utal) leginkább A barlang (The Descent) című horrorfilmre hasonlít. Azzal a vonásával is, hogy ha rákapunk az ízére, a Pandorum is egy igazi jóféle – sajnos nincs rá jobb szó – fosatós film; olyan, ami legjobb pillanataiban a székéhez szegezi a nézőt. 

fürkész
2010.03.04