Manhattan
amerikai vígjáték, 96 perc, 1979
Na, ez az, amit Woody Allen rajongói keménymagja a mester második legjelentősebb alapműveként szokott emlegetni. Talán egy hajszálnyival komolyabb hangvételű mű, mint az Annie Hall volt, de mindvégig felvonultatja Allen védjegyeit.

És természetesen ezúttal sem bírjuk ki, hogy ne idézzünk fel legalább egy halhatatlan szállóigét: „Az emberek szüntelenül felesleges neurotikus problémákat találnak ki maguknak, mert ezáltal nem marad idejük arra, hogy a világmindenség sokkal nehezebben megoldható, igazi nagy problémáival foglalkozzanak.” 

Isaac Davis, a sikeres vígjátékíró otthagyja televíziós állását, csak azért, hogy minden idejét a regényírásnak szentelhesse. Ám írás helyett inkább megpróbál magyarázatot találni elhibázott életére és a nőkkel való szerencsétlen kapcsolatára. Egyelőre nem sok eredménnyel. Felesége, Jill elhagyja, hogy végre összeköltözhessen leszbikus szerelmével. Isaac szerelme, a középiskolás Tracey szintén szakít vele, mert még fiatal és tanulni akar. Mary, a túlképzett és túl neurotikus újságírónő pedig, akit a legjobb barátja mutat be neki, pont olyan, mint ő, épp ezért elviselhetetlen. 

kirsch
2010.12.02