Márai Sándor: Kaland
Szolnok, Szigligeti Színház, 2012. január 31. 15:00
Kádár Péter orvostanár pályája csúcsára ér. Igazgatói megbízást kap és magas állami kitüntetést. Ám ugyanezen a napon kiderül, felesége elhagyni készül tanítványával és utódjelöltjével. Kádár Péter élete egy pillanat alatt összeomlik.

Olyan ez, mint egy tipikus hollywoodi film összefoglalója. De ha elárulom, hogy a darabot Márai Sándor, a két világháború közötti korszak egyik legjelentősebb prózaírója írta (akitől minden magára valami adó blogoló kötelességének érzi, hogy legalább hetente egyszer idézzen), máris más a dolog pofázmánya. Márai drámateremtő képessége ugyanis akkora, hogy még Darth Vader és Luke Skywalker „Én vagyok az apád” jelenete is annyira eltörpül, hogy Lucas a fénykardjába dől. És ha figyelembe vesszük, hogy az író az orvos és környezetének drámáját egyetlen tavaszi délutánba, annak is rövidke két órájába sűríti az ő sajátos nyelvi eszközeivel, elképzelhető, micsoda hatalmas feszültséget generál.

„Egy ajtó nyílik, mintha a végzet küldöttje nyomná le a kilincset. A napsugár szíven döf, mint az orgyilkos pengéje. Fülelsz, neszelsz. Mi ez a kaland, amely betört az álmos-ólmos létezésbe? Aztán egyszerre megérted és elsápadsz. Megérted, hogy élsz. Ez az egyetlen kaland.” Csak hogy alátámasszam fent elmondottakat. 

csenki
2011.01.14