Gianni és a nők
Gianni e le donne, 2011 Színes, feliratos olasz vígjáték, 90 perc
A kapuzárási pánik intézményével előbb-utóbb mindenki megismerkedik. A jelenség kizárólag akkor nevezhető kínosnak, ha a szenvedő alany körül már valóban bezárultak az ominózus kapuk. Ergo – hasonlóan a film főhőséhez – teljes joggal pánikol.

A kellemetlen tünetet fokozhatja, ha a „beteg” azzal szembesül, hogy ismerősei közül néhányan hatvan felett is az élet császárának érzik magukat. Ezt tapasztalja Gianni is, akit barátja, Alfonzo újkeletű hódításaival traktál. A kétségbeesett férfi – akinek ráncait egy tízéves shar-pei is megirigyelhetné – eközben kizárólag nyugdíjas anyjával ápol bensőséges viszonyt. Az ultrasznob múmia azonban kiállhatatlanabb, mint Norman Bates mamája. Pl. nem átallja a legvalószerűtlenebb pillanatokban felhívni fiát, ha tévéje éppen behangolásra szorul. Gianni úgy dönt, minden követ megmozgat azért, hogy átélje a másodvirágzás csodáját. Ha kell, egykori partnereivel is hajlandó lenne újrakezdeni.

A Vénasszonyok nyara című díjnyertes vígjáték rendezője, Gianni Di Gregorio érezhetően nem törekedett a radikális újításokra, a helyzetkomikumok és az önmaga által megformált főszereplő egyaránt debütáló filmjét idézi. Mindemellett a film azt az érzetet kelti, mintha a 76 éves Woody Allen próbálta volna megismételni a Játszd újra, Samet: a sztori nem mentes az üresjáratoktól, a poénok inkább csak megmosolyogtatják a nézőt, ám ennek ellenére is bájos, szerethető alkotás.

kirsch
2011.05.30