Zöld lámpás 3D
Green Lantern, 2011 Színes, magyarul beszélő amerikai akciófilm, 114 perc
Hal Jordanra, a hebrencs és felelőtlen tesztpilótára egy nap egy haldokló űrlény egy mágikus zöld gyűrűt és egy hozzá tartozó zöld lámpát testál. A földönkívüli egy évezredek óta létező szervezet, a világegyetem nyugalmáért felelős...

...Zöld Lámpás Alakulat katonája, aki azért érkezett a Földre, hogy új tagot toborozzon, mivel egy minden eddiginél hatalmasabb és gonoszabb ellenség tör az univerzum békéjére. Miután a gyűrű Halt választotta, most először kerülhet ember az alakulat soraiba. Főhősünknek azonban hiába biztosít a varázslatos ékszer szuperképességeket, még meg is kell tanulnia élni velük, mielőtt valóban az intergalaktikus békefenntartók csapatának tagjává válna és segítene nekik harcukban. Halnek ráadásul csakhamar egy sokkal közelebbi ellenséggel is meggyűlik a baja (az elefántemberré változó Peter Sarsgaard képében), aki a szűkebb környezetében lévőket fenyegeti...

A Zöld Lámpás sztorija több tekintetben is a szintén DC Comics-szülött Superman sémájára van felhúzva (lásd erejének földönkívüli eredete, hasonló szuperképességek, az idegen erővel szintén kapcsolatba kerülő ellenlábas, a munkatársnővel szövődő szerelem stb.). Maga a figura persze távol áll a civilben félszeg, jelmezben megfontolt Acélembertől, így a képregények világával most először kapcsolatba kerülő Martin Campbell (Aranyszem, Casino Royale) rendezésében különös jelentőség jut a központi karakter fejlődéstörténetének. A gond csak az, hogy az alkotók emellett túl sok mindent próbálnak még belezsúfolni szűk kétórás munkájukba (egyszerre szeretnék megjeleníteni Hal útját, a távoli idegen világ belügyeit, a szerelmi szálat, az antagonista magánválságát, szinte az utolsó percekben pedig még egy katasztrófafilmet is), és az egyes elemek között nemigen találják az egyensúlyt. Az igencsak meredek galaxisközi kalandokat pedig sűrűn érkező poénok segítségével kívánják közelebb hozni a nézőkhöz (egyébként nagyrészt sikerrel), emiatt viszont a bonyodalom tét nélkülinek, súlytalannak tűnik.

A film legérdekesebb vonása így az marad, hogy miközben a kortárs képregény-adaptációk nagy része igyekszik minél reálisabb közegbe helyezni valóságtól elrugaszkodott világát, és ennek érdekében nem átall belepiszkálni a történelmi múltba (pl. Watchmen, Amerika Kapitány, X-Men – Az elsők) vagy épp az aktuális politikai helyzetbe (Vasember), addig a Zöld Lámpást radikális eszképista hozzáállás jellemzi. Hal Jordannel együtt csodálatos idegen világban merülhetünk el, melynek lakói közül többen még csak nem is teljesen antropomorfak (lásd: „Beszélő hal?!”). Ennek megfelelően a mű persze szuperlátványos – ám szemkápráztató csodái leginkább egy pompás mesekönyvéire emlékeztetnek. 

fürkész
2011.08.05