Harry Brown
Harry Brown, 2009 Színes, feliratos angol krimi, 98 perc
Van ugye Charlie Brown, aki Snoopy, a rajzolt kutya haverja, és van a ránézésre hasonlóan ártalmatlan angol nyugdíjas, Harry Brown. Ám a látszat most is csal, az egykori tengerészgyalogos ugyanis hetven felett is halálos fegyverként funkcionál, ha kéznél van a gyógyszere!

A fenti bevezető azért sikeredett furcsára, mert maga a Harry Brown is egy furcsa darab, hiszen alapvetően egy olcsó bosszúfilm és egy igényes művészmozi különös keveréke, némi nyugdíjas vadromantikával fűszerezve. Nézhetjük persze máshonnan is a dolgot, mondván, hogy nagyjából mindegy, milyen a sztori és mi a műfaj, ha a főszereplő Michael Caine, akit a fiatalok lehet, hogy csak Batman lakájaként ismernek, de valamikor a brit film meghatározó alakja volt, és szerény véleményem szerint (is) még most is az egyik legjobb élő színész. Egy legenda, na!

És ő a címbéli Harry Brown, aki felesége halála után egyedül éldegél egy lerobbant lakótelepen, ahol fiatal srácok terroriználnak mindenkit, és amikor megölik egyetlen barátját, bosszúhadjáratba kezd. Hullanak a huligánok, míg a főnökükhöz nem érünk, és lassan a rendőrség is gyanakodni kezd – maga a történet ilyen szempontból sok meglepetést nem tartalmaz, de az elsőfilmes Daniel Barber ért a feszültség fokozásához és egyszerűen hagyja a mindig zseniális Sir Michael Caine-t játszani. Bónuszpontként pedig megjegyeznénk, hogy a rosszfiút az a Ben Drew, művésznevén Plan B alakítja, aki The Defamation of Strickland Banks címmel az elmúlt évek egyik legjobb lemezét rakta össze – és aki a film zenéjét is jegyzi. 

Vízer
2011.09.30