Shame – A szégyentelen
Shame, 2011 Színes, feliratos angol filmdráma, 101 perc
Végre hozzánk is megérkezett az Éhséggel befutott Steve McQueen második, a Velencei Filmfesztiválon nagy sikerrel debütált mozija. A rendező ismét Michael Fassbenderre bízta a főszerepet, amit nagyon jól tett – kettősük újabb...

...példája a teremtő találkozásoknak: egymás nélkül ma valószínűleg egészen máshol lennének. A Shame – A szégyentelent a tavalyi év egyik botránydarabjának kiáltották ki. Ennek hullámai minket is elértek: a film plakátjai körüli felhajtás kisebb hisztit generált nemrég – ezzel a forgalmazó alighanem ütősebb reklámot csinált, mint a végül zöld utat kapott falragasszal. Csak nehogy aztán a decens urak és hölgyek visszaköveteljék a mozijegy árát...  

Brandon (Michael Fassbender), a jólfésült yuppie egy kiadós önkielégítéssel indítja a napot. Az irodában pornóval lazít, este egy sör mellett szexchattel vezeti le a napi stresszt, társas szexuális kapcsolatai pedig prostikra és kocsmákban felszedett egyéjszakás nőkre korlátozódnak. Nézőpont kérdése, hogy beteges szexmániást látunk-e benne vagy egy hétköznapi agglegényt, az átlagosnál magasabb libidóval. Legalábbis kezdetben, mert egyre tisztul a kép: itt ennél valami jóval összetettebb dologról lehet szó.

Brandon olajozott napi rutinját váratlanul érkező húga (Carey Mulligan) töri meg, aki nem hatásos nagymonológokba csomagolva, hanem puszta jelenlétével és néhány elejtett mondattal hozza el végül a megváltást hősünknek, szinte észrevétlenül. Egyértelmű, hogy McQueen filmje nem a szexuális addikcióról szól, ez csak eszköz számára, hogy elmondja véleményét (Bret Easton Ellis után szabadon) korunk talajt vesztett emberéről, aki kapaszkodók híján a függőségekbe menekül.  

zsinora
2012.02.16