A kiállítás egyszerre kívánja a nézőt megfigyelővé és megfigyeltté tenni. Az egymás megfigyelése utáni vágy, a mások életébe való betekintés azt a normarendszert feltételezi, ami alapján meghatározzuk magunkat másokhoz képest. Meg akarunk győződni róla, hogy hasonló problémákkal küzdünk, különbek vagyunk másoknál vagy éppen érünk annyit, mint ők. Tehát az átlagtól csak átlagosan térünk el.