A nyakörv

Danny ugyanis olyan ösztönökkel és adottságokkal rendelkezik, mint egy harcikutya, és így is tartják. A fiú egy gátlástalan pénzbehajtó, Bart tulajdona, aki egy fém nyakörv levételével uszítja „pittbullját” a vonakodó adósokra, ha pedig nincs szükség a beszélni is alig tudó fiúra, akkor egy alagsori ketrecben tartják. Egy félresikerült akció után azonban Danny véletlenül elnyeri szabadságát, és egy fekete-vak-bölcs zongorahangoló meg a nevelt lánya fogadják be, és szó szerint embert faragnak belőle. Ám Danny nem szökhet meg csak úgy halottnak hitt volt gazdája elől, akármilyen közel került is a zongorázáshoz.
 
Talán kissé zavaró lehet, hogy a történet gyanúsan emlékeztet egy korábbi Besson-mű, a Nikita sztorijára és hangvételére - egy akarata ellenére gyilkológépként élő, de jobb sorsra érdemes, ám erőszakos múltja által kísértett végrehajtó a boldogság nyomában. Az első, feszesre vágott és rendkívül látványos 45 perc pazar: nyers, remekül megkomponált harcjelenetek sora és a glasgow-i alvilág teljesen hiteles bemutatása pazarra sikerült. Li nem a megszokott kung-fu-elemeket veti be, hanem az utcai harc leglátványosabb elemeit, és mindezt ráadásul a Massive Attack zenéjére teszi! Igaz, a következő bő fél órában Bessonék nem tudták megállni, hogy ne csináljanak limonádét. Danny családra találása helyenként erősen súrolja a giccs határait, de azért kedves, hiszen van itt zongorázás, főzőcske - szinte várjuk, hogy visszatérjen az acsargó Bob Hoskins visszatérjen. És szerencsére vissza is tér...
 
Forrás: Est.Tv Magazin