Rémálom az Elm utcában

A Robert Englund által alakított csíkos pulóveres kópé ugyanis túlontúl ikonikus figura ahhoz, hogy rajongói ölbe tett kézzel nézzék végig „brutális megerőszakolását”. Ám az Ómen mufurc kis lurkójával ellentétben, Freddy becsületén nem esett csorba a remake intézménye által, sőt határozottan előnyére vált a korszerűsítés, akárcsak Jackie Earle Haley színészi eszköztára. Mert bármily nagy népszerűségnek is örvendett a Rémálom…-széria anno, mai szemmel nézve a régi Krueger apó aligha ijesztőbb, mint Demjén Rózsi egy kiadós sósborszeszkúra után. Samuel Bayer rendező ugyanakkor jóval sötétebb tónusokkal operál, mint anno Wes Craven, ennek köszönhetően a film hangulata is nyomasztóbb, mint az 1984-es klasszikusé.
 
A történeti fonal nagy vonalakban hozza az eredeti alkotás fordulatait, csupán a halálnemek terén akad némi eltérés: Nancy Holbrook átlagos, kiegyensúlyozott lelkületű amerikai diáklány… egészen addig, míg az álmaiban feltűnő rém fenyegetése valóra nem válik. Közeli barátai rejtélyes gyilkosságok áldozatai lesznek, miközben egyre több jel utal rá, hogy az összeégett arcú lidérc áll az események hátterében. Mint kiderül, a démoni figura sajátos bosszúhadjáratot folytat egykori „ellenlábasai” gyermekein.