Rango

Az identitásválsággal (!) küzdő kaméleon alig teszi ki a lábát nyugis otthonából, máris a veszélyekkel teli országúton találja magát, ahol alkalma nyílik a lét és a művészet alapvető kérdéseiről értekezni egy elgázolt tatuval.
  
Az eszmecsere után hősünk beveszi magát a sivatagba, és túlélve a nagy sassal való fogócskát, belebotlik Babszembe. A flegma szépség kocsiján Por városában köt ki, ahol színészi képességeit kamatoztatva beadja a régóta hős nélkül tengődő helyieknek, hogy ő a környék rettenthetetlen hérosza. A gond csak az, hogy lassan kiderül a turpisság, így Rangónak nincs más lehetősége Babszem és a városlakók bizalmának visszaszerzésére, mint bebizonyítani: tényleg ott szunnyad benne az a valaki, akinek hazudta magát…  
 
Talán a fenti sorokból is kitűnik, hogy Gore Verbinski, A Karib-tenger kalózai trilógia rendezője teljesen szabad kezet kapott a Paramount stúdiótól régóta dédelgetett ötlete kidolgozásában, de nem élt vissza a bizalmukkal, sőt. A Rango ezernyi westernidézettel és Clint Eastwood előtti főhajtással tarkított nem mindennapi mese felnőtteknek, melynek alkotói ezernyi furcsa lénnyel (sasokkal, kígyókkal, oposszumokkal, gyíkokkal, egerekkel) és egy önbizalom-hiányos kaméleonnal népesítették be a westernfilmekből kölcsönzött cselekményt és díszletet. Ráadásként a jó öreg Hans Zimmer olyan latinos talpalávalót komponált a néznivalóhoz, amitől még napokig jókedvünk lesz.