Szemfényvesztők

…elveszik a pénzt, majd a közönségük között szétosztogatják) törő szemfényvesztő története csupa rejtély, intrika és csavar, és kiköveteli a nézőjétől a közel kétórás feszült figyelmet, ami felettébb ritka a mai hollywoodi filmek mezőnyében. 
 
Mint minden komplex heist movie esetében – a Szemfényvesztők voltaképp ebbe a kategóriába esik, ugyanis a cselekményét három nagy előadásra/rablásra építették fel – a banditák terve ezúttal is alapos, másodpercre megtervezett, és ezáltal irreálisan túlbonyolított, de mivel a rendező, Louis Leterrier elképesztő lendülettel és humorral fűszerezve mesél, egy percig se akadunk fenn az olykor bizony beköszönő logikai döccenőkön, talán csak a film után gondolkodunk el rajtuk. 
 
A Szemfényvesztők olyan, mint egy bravúros bűvésztrükk. Vérprofi, látványos, rejtélyes, szórakoztató és vicces, ugyanakkor belül kissé üres, így az agyunkat ugyan alaposan megtornáztatja, de a szívünket sajnos nem érinti meg. Ha egy picit többet törődnek a karakterekkel – a pompás alapanyag megvolt hozzá –, és nemcsak a sztori csavarjaira és a kiszámíthatatlan, bár maga után számos kérdőjelet hagyó végkifejletre koncentrálnak, bizony a Szemfényvesztők lehetett volna az idei év Eredete. Azért ne keseredjünk el, így is egy piszok jó kis filmben lesz részünk, aminek a végén azt vesszük észre, hogy még a popcornunkat is elfelejtettük megenni.