Honey

Honey Daniels (Jessica Alba) érző szívvel és hatalmas lélekkel megáldott félvér csinibaba a gyerekzsivajjal és használt fecskendőkkel benépesített gettóban, hip-hop táncleckéket ad a helyi művházban, igazi álma azonban az, hogy híres videoklip-koreográfus legyen. Fel is figyel rá a diszkóban egy sápadtarcú kliprendező (David Moscow - Véres folyó, Szakítópróba), maga mellé veszi, egyengeti a karrierjét, ám amikor ellenszolgáltatásképpen bele akar nyalni Honey csoki-vanília fagyijába, a lány visszautasítja a rolettit, és egyhamar vége szakad a gyümölcsöző munkakapcsolatnak. Hip-hoppá! 
 
A klipesztétikai alapelveken nyugvó történet összes cselekményszála természetesen boldog véget ér, a néző elnéző türelmét az alkotók apád-anyád fináléval díjazzák, egyedül azt sajnálhatjuk, hogy a napon felejtett Britney-re hasonlító címszereplő a film második felében szinte egy ütemet sem táncol. Bille Woodruff kliprendező - ennek a szociális érzékenységgel nehezített vasárnap délutáni tündérmesének a direktora - a rendelkezésére álló klisékből az aktuálisan legnépszerűbbeket kiválogatva (csoporttánc, gettó, fekete fodrász) kerek kis történetet hozott ugyan össze, világrengető üzenetre és tanulságra azonban nem érdemes számítani. A bájos Jessica Alba játéka az énekesnőből lett színésznők filmes próbálkozásait idézi - bár énekelni nem tud -, az előző filmjében (A nyelvtanárnő) alakított maláj prostituált figurájához képest mégis hatalmas előrelépésnek számít. Csak így tovább, Jessica!