Űrdongó

Úgy fest, idén karácsonykor a titkos remake a divat. A Mary Poppins visszatérről kiderült, hogy valójában az eredeti Mary Poppins remake-je, az Aquaman a Thor és a Fekete Párduc történetét gondolta újra, de a legnagyobb meglepetést egyértelműen az Űrdongó okozta, ami egy az egyben veszi végig Spielberg 1982-es filmremekét, az E.T. - A földönkívülit. Elsőre nehéz mindezt elképzelni, hiszen a korábbi Transformers-mozik még elsősorban a CGI pusztításorgiáról szóltak, csakhogy Michael Bay uralma véget ért a Paramountnál, az új rendező pedig az a Travis Knight lett, aki a Kubo és a varázshúrok című animációs filmjével már megmutatta, hogy van érzéke az olyan családi történetekhez, melyeknek hatalmas a szíve. 
 
Az Űrdongóban is akadnak persze látványos robotcsaták, de itt korántsem ez a lényeg. A hangsúly egy édesapját elvesztett, magát elveszettnek érző tinilány, és a roncstelepen talált, kiszuperált Transformere közti barátságon van, amit a film szépen, ízléssel és érzéssel épít fel. Knight az akciójelenet közben sem feledkezik meg erről, a film sosem megy át CGI akciópornóba. Érdekes módon az Űrdongó nem csinál semmi forradalmit, de azzal, hogy átveszi egy nyolcvanas évekbeli klasszikus fő cselekményvezetési pontjait, és mindezt transformerses sztoriba ágyazza, mégis ki tud hozni magából valami kellemesen nosztalgikusat, amiben azért van annyi újdonság, hogy ne érezhessük egy szimpla újrázásnak.