Nagy Sándor, a hódító

A Makedónia trónjáról világhódító útra induló Alekszandrosz számára csak az első lépés a fő ellenlábas megsemmisítése. A perzsa uralkodó, Dáreiosz trónján túllépve megalapítja minden addigi idők legnagyobb birodalmát, soha nem látott mértékben beindítja a területek civilizálását, és seregével eljut az akkor ismert világ határáig. Nagy Sándor, a hódító és a felfedező áll Oliver Stone eddigi legnagyobb szabású, ugyanakkor legkevésbé egyéni hangú alkotásának középpontjában. A Trójával ellentétben itt nem egy csata lefolyása, hanem egy ember pályafutása adja a cselekmény gerincét. A gyermekkortól - amikor varázslatos és kígyóimádó anyja (Angelina Jolie) nagyobb hatással volt rá, mint harcokban diadalmas, otthon részeges baromként viselkedő apja (Val Kilmer) -, az uralkodó halálával darabjaira hulló birodalom romjain emlékiratait diktáló, hajdani harcostárs (Anthony Hopkins) múltidézéséig. 
 
A forgatókönyvírók ismét szabadon alakították a történelmi eseményeket és egyszerűsítették le a jellemeket és konfliktusokat, ezt azonban ebben a műfajban nem volna helyes felrónunk nekik, sokkal jogosabb elmarasztalni őket azért, hogy képtelenek igazi drámai feszültséget teremteni, ami nélkül a harci jelenetek is csak nyersen véres látványosságukkal sokkolnak. Az egyik állandó mellékszál, a biszexualitás témájának ábrázolása marad így a film legnagyobb újdonsága. 
 
Stone rendezői jobbja ezúttal is többször megbicsaklik a szájbarágás és a giccs irányába, Colin Farrell azonban káprázatosan karizmatikus a címszerepben.