"...Ők hárman tudták"

A Bábeli könyvtár végtelenségében, körkörös romok között saját ébredésükről álmodók. A helyszín az idő. Ami nincs. Talán helyszín sincs. Van Villon, s miként az Ember, kiszolgáltatott. Ellenállhatatlanul vonzza őt az örvény középpontja, az igazságot kutatja, s mindeközben olyan erőket idéz meg, melyekbe belepusztul. Ha viszont magába fogadta a végtelent, nem ember többé.