Bach – testben: Egy nő/Juxtaposition (egymás mellé helyezés)

Ravel és De Debussy után ezúttal Bach műveihez nyúlt: a G-moll hegedűszonátához Itzhak Perlman előadásában, illetve a Glenn Gould feldolgozta Goldbergvariációkhoz. 
 
Egy nő 
 
A darab - bár ketten táncolják - egy nőről szól. A gömbölyűségről, a szögletességről, a könnyedségről, a nehézkedésről, a légiességről, a földhözkötöttségről, a gyorsaságról, a lassúságról, az elsietettségről, a lemaradásról, komplementerségről és ellentétről, a fehérről, a feketéről, a színekről, a színtelenségről. A testről. A testről, ahogy minderről árulkodik. Ezáltal pedig a női archetípusról. És szól a darab Bachról is. 
 
Juxtaposition (egymás mellé helyezés) 
 
Van egy világ (vagy nincs). A fejünk fölött, vagy a lábunk előtt, ha máshol nem, a színpadon. Hogy pontosan mi van ott, nem nagyon tudjuk, többnyire nem látjuk, sohasem hallottuk. Vagy mégis? Hogy mi nincs ott, könnyebben el tudjuk képzelni: nincsen szomorúság, keserűség, düh, szenvedély, és nincsen öröm sem. Ott laknak - nevezzük így őket - az angyalok. Biztos nincs bennük szorongás, nincs félelem, nincsenek érzelmek egyáltalán. Semmi, ami bensőjüket megzavarhatná. Így hát ez a külsejük is. Csakhogy valahol nekünk is laknunk kell, és ezt tudják ők is, tudják, mert ez nekünk sem megy hang nélkül. 

Forrás: Fidelio Est