Keletre a Naptól, nyugatra a Holdtól

A darab alapjául szolgáló norvég népmese az ősi mesekincsben gyakran megjelenő „állatvőlegény”-motívum egyik legszebb példája: a hősnőnek nagy utat kell bejárnia, hihetetlen kalandokban kell részt vennie, hogy kiszabadíthassa szerelmét, a jegesmedve alakjában megjelenő elátkozott királyfit. A mese ott kezdődik, ahol más történetek véget érnek: a hősnő házasságot köt a jegesmedvével, hogy így segítsen szegény, öreg szülein. Ám a hirtelen köttetett kapcsolat csak később válhat valódi, tartalmas szerelemmé: a lánynak le kell küzdenie az elé tornyosuló mesebeli akadályokat, meg kell törnie a kedvesét sújtó átkot, hogy végül valódi alakjában ismerhesse és szerethesse meg őt. A kalandos út során életre kelő erdő, hatalmas troll és jégszívű királykisasszony hátráltatja, míg három titokzatos, sors- és meseszövő öregasszony segíti, hogy eljuthasson kedveséhez a világvégi palotába, keletre a Naptól, nyugatra a Holdtól.