Szent István krt. 12. – Lakásszínházi kísérlet két részben

A Szent István krt. 12. egy színházi kísérlet. Kísérlet arra, hogy meddig mehetünk el a "színházcsinálás" helyett a "színháznézésben". Mennyire térhetünk vissza az alapokhoz. A valóságra való törekvés játéka sokszor keveredik magával a valósággal. Hogy hol a határ, milyen kereteket teremthetünk a határvonal elmosásához, mettől meddig színház ami létrejön, azt a nézőben keletkező benyomás dönti el. „Vehetek akármilyen üres teret, és azt mondhatom rá: csupasz színpad. Valaki keresztülmegy ezen az üres téren, valaki más pedig figyeli; mindössze ennyi kell ahhoz, hogy színház keletkezzék.” (Peter Brook, Üres tér, 1968) Az előadás egy lakásban játszódik. A kísérlet egy lakásban történik. A "belelátás" határait vizsgáljuk, közösen. Szituáció: egy sötét lakásban ülünk a nappaliban. Láthatatlanok vagyunk. Zörög a kulcs a zárban. A lány hazaért. Ő nem láthat minket, csak mi őt. A legintimebb szituációban, otthon, egyedül. Ahol, és ahogy senki nem láthatja. Csak mi...
Copyright © 2020 Minnetonka Lapkiadó Kft.