Mellettem elférsz

"Rám mindig számíthat, ugye tudja? Éva elhallgatott, és amikor felnézett Domos látta, hogy könnyes a szeme, tétovázott, de az utolsó pillanatban megölelte. A nő már majdnem lehajtotta a fejét, és akkor olyan lett volna az ölelés, ahogyan az apa karolja át a lányát. Így meg éppen valódi lett, érezte az arcán Éva könnyeit, hogy milyen finom, illatos a bőre, a haja." (Részlet Grecsó Krisztián Mellettem elférsz című könyvéből)