Tárgytalanul

Budapest, Trafó
Hogyan kelhet versenyre a fém az élő szövettel? A robotok is tudnak gesztikulálni? És egyáltalán mit keres egy fizikus a „rendezői székben”? Csak pár kérdés, ami kapásból felmerül Aurélien Bory lenyűgöző technológiai víziója esetén...

Rendező: Aurélien Bory

Díszlet: Pierre Dequivre

Jelmez: Sylvie Marcucci

 

Szereplők:

...mely éppen olyan közel áll a látványszínház közegéhez, mint a tánchoz vagy a cirkuszi parádéhoz. A produkció két hús-vér szereplője – Olivier Alenda és Olivier Boyer – mellett a főszerep kétségkívül a centrumban elhelyezett 1,5 tonnás fémmonstrumnak jut, mely termete és pusztán gépkarnyi manifesztációja ellenére meglepően kecses, kommunikatív, humoros és muzikális. Továbbá egyértelműen ő irányítja a dolgok menetét, ha kell siklik, söpör, forog és felvesz, vagy kihúzza a talajt az ember lába alól. Bory modernkori Frankenstein-illúziója végtelenül szerethető formában ölt testet a színpadon; egy kongó fém tárgy, egy leselejtezett ipari roncs, mely a szemünk előtt kel új életre.
 

macsek
2012.09.03
|
(4 kép)
Játék
„Hol legitimek a megéléseink? Egy csomó érzés, állapot egyszerűen illegál, nem szabad. A művészet alibi. A művészet oltárán szabad olyat tenni, amit az életben nem minden esetben. Ezért a művészet játék, alibi a szabadságra.” (Hód Adrienn).
Copyright © 2018 Minnetonka Lapkiadó Kft.