Jelenetek egy kivégzésből

A dráma központi alakja Galactia, a velencei festőnő, akit a dózse azzal bíz meg, hogy megörökítse a lepantói csatát, melynek során a Velencei Köztársaság, szövetségeseivel döntő csapást mért az oszmán flottára. Galactia azonban öntörvényű művész, aki a "fényes diadalt" szörnyű mészárlásnak tekinti és akként is ábrázolja. A képet a megrendelők egy "előre kitervelt, obszcén provokációnak" tartják. Galactiát bebörtönzik, és a szeretőjét, Carpetát bízzák meg egy "ellenfestmény" megalkotásával. Az állam műalkotásokat rendel. Mekkora szabadsága van ebben az esetben a művésznek? Viszonyulhat-e kritikusan a hatalomhoz, amikor azt kérik tőle, hogy dicsőítse, ünnepelje azt? A megrendelés nem csak a témát határozza meg, egy adott látásmódot is a művészre kényszerít? Csak a tudását vagy a lelkiismeretét is megvásárolják?
Copyright © 2021 Minnetonka Lapkiadó Kft.