Kedvenc helyek

Friss zene
Five Finger Death Punch: Got Your Six [ metal ]
Már szinte minden napra jut egy olyan interjú, ahol a rock/metal színtér alapemberei a műfaj agóniáját taglalják. És kár is lenne tagadni, hogy a fiatalabb formációk között már nincs túltengés azok közül, akik képesek lennének önerőből sportcsarnokokat megtölteni.
Iron Maiden: The Book Of Souls [ metal ]
Egy olyan zenekarnak, mely hét alapművet írt pályafutása során – merthogy a debütáló lemeztől a Seventh Son Of A Seventh Sonig az összes Iron Maiden-lemeznek kijár ez a titulus - már rég nincs mit bizonyítania. És tét nélküliség olykor nincs jó viszonyban a kreativitással.
Natalie Imbruglia: Male [ country / pop ]
Natalie Imbruglia joggal pályázhatna az ausztrál Joan Osborne vagy Meredith Brooks címre. Értsd: a közepesen művelt hallgató lazán elvérezne egy kvízműsorban, ha egynél több slágerét kellene eldúdolnia. Pedig a Male már Natalie ötödik nagylemeze.
Pro-Pain: Voice Of Rebellion [ hardcore / metal ]
A 2013-as The Final Revolution-lemez igencsak meglepte azokat, akik már letettek arról, hogy Gary Meskilék valaha is olyan albumot fognak összehozni, mely a Foul Taste Of Freedom című debütáló alapművel is képes felvenni a versenyt.
Jedi Mind Tricks: The Thief And The Fallen [ hiphop / rap ]
Érthetetlen dolog, hogy a Jedi Mind Tricksből miért nem lett House Of Pain-, vagy Wu-Tang Clan-népszerűségű rapcsapat, miközben szinte kivétel nélkül minőségi lemezeket tettek le az asztalra. Az egyetlen ésszerű magyarázat a kiadói bénázás lehet.
Lindemann: Skills In Pills [ industrial / metal ]
Egyelőre semmi nem utal rá, hogy a Rammstein komolyabb megmozdulásra készülne, ám Till Lindemann kreatívabb művész annál, minthogy a Tool vagy a System Of A Down munkatempójában alkosson. A Hypocrisy frontemberéről, Peter Tägtgrenről nem is beszélve.
Anti-Flag: American Spring [ punk ]
A 90-es évek közepén kb. félóránként jelent meg egy kaliforniai(-jellegű) dallamos punklemez, a kiadók pedig kétségbeesetten vadásztak egy újabb Offspringre. És bár ezen formációk nagy része a mai napig működik, népszerűségük már finoman szólva is megkopott.
The Darkness: Last Of Our Kind [ rock ]
A manapság dúló retróhullám még sehol sem volt, amikor a brit Darkness már tökéletesen szórakoztató formában hasznosította újra a 70-es évek glam rockjának manírjait. A debütáló Permission To Landet azonban konstans lejtmenet követte.
Ganxsta Zolee és a Kartel: 20 év gengszter rap [ hiphop / pop / rock ]
Jó húsz éve a családanyák egy emberként kezdtek a fülükön át köhögni, mikor gyermekük szobájába toppanva először szembesültek a Ganxsta Zolee és a Kartel munkásságával. Korábban elképzelhetetlen volt, hogy hasonló szövegvilággal bíró alakulat lemezszerződéshez jusson.
Mika: No Place In Heaven [ pop ]
A 2007-es Life In Cartoon Motion lemezzel Michael Holbrook Penniman libanoni-angol állampolgár kétség kívül új színt vitt a mainstream popzenébe. No, de működhet ugyanazon recept – bármily egyéni is legyen - akár negyedszerre is anélkül, hogy unalomba fulladna?
234567891011
6 / 502 oldal
Játék
A kubai zongorista, aki jazzt játszik, de mégsem jazz-zongorista az egész világot elbűvölte különleges játékával.
Copyright © 2018 Minnetonka Lapkiadó Kft.